A Brunszvik nővérek 1808-ban nevelőintézetet kerestek az özvegy Jozefina gyermekeinek. Az arisztokrata hölgyek három nemzetközi hírű nevelőintézetet (Salzmann, Fellenberg, Pestalozzi) kerestek fel az útjukon, melyek közül az yverdoni kastélyban működő iskola volt nagy hatással a látogatókra. Pestalozzi személyisége, valamint pedagógiájának újszerűsége elbűvölte a testvéreket, hiszen Brunszvik Teréz visszaemlékezéseiben gyakran felidézte az Yverdonban látottakat. A két nővér, valamint a hozzájuk csatlakozó észt Stackelberg báró valóságos pedagógiai vitákat rendeztek utazás közben.

A 18. század végi  Németországban bontakozott ki a filantropisták mozgalma. Ez a pedagógiai irányzat magába ötvözte Locke, Rousseau gondolatait és a német racionalista filozófia egyes elemeit. A filantropisták az iskolai nevelés-oktatás tartalmát közelíteni akarták a hétköznapi élet követelményeihez, ezért minden gyereknek tizenöt esztendős koráig közhasznú ismereteket kívántak tanítani. Erre az általános alapműveltségre szervezték volna az öt évfolyamos humán gimnáziumot, illetve a szakiskolákat. A jótékony gondolkodók ideálja az egész emberiség szeretetétől áthatott ember volt. A filantropisták egy olyan összhang megteremtésén fáradoztak, amelyben összeegyeztethető az egyes ember egyéni érdeke másokéval. Sokkal inkább a hétköznapi hivatásvégzésben kiemelkedő polgár erényei (pontosság, megbízhatóság, önfegyelem, mértékletesség, puritán életmód) azok, amelyek elérésére a nevelésben is törekedtek.

 

A visszaemlékezés szövegéből felismerhető Rousseau befolyása Brunszvik Teréz felfogására, illetve rokonszenve Kant etikai tanításai iránt. Mégis azt mondhatjuk, hogy a bárónőre Pestalozzi nézetei hatottak leginkább. Nem pusztán alkalmi visszhangot jelentenek Pestalozzi egyes megjegyzései, hanem többé-kevésbé rendszeresen foglalkoztatják ebben az időben, arra is szolgáltatnak bizonyságot a naplójegyzetek: „A legnagyobb benne: az emberi természet erkölcsi szemlélete, és az a törekvés, hogy a népet és a néppel az emberiséget erkölcsileg felemelje.” A kor kiemelkedő pedagógusával való találkozás, eszméinek hatása alapvetően határozta meg Brunszvik Teréz gondolkodását. Egyre inkább a nevelés társadalmi fontosságának hangsúlyozása lett a grófnő írásainak tárgya.

Pestalozzit is megérintette az arisztokrata hölgyek látogatása: „Édes Teréz –  olvasható az 1808. november 22-én kelt levélben –  midőn én Kegyed szabad és bátor lelket sugárzó szemeiben könnyeket láttam törekvésem iránt s Ön jó szíve munkásságom körüli reményeit a lehetőség határaim is túlra merészlé.” Talán meglepő tény, de Brunszvik Teréz nem válaszolt a svájci pedagógustól érkező levelekre. Öregkori feljegyzései szerint a család illetlennek tartotta a kapcsolatot, ezért megtiltották a levelezés folytatását.

Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) Yverdon kastélya

A reformkor Magyarországán Brunszvik Teréz volt az, akit leginkább foglalkozott Pestalozzi népnevelői törekvéseivel, és akiben a ösztönös rokonszenv ébredt az új pedagógiai elvek iránt. Mégis Brunszvik Teréz az óvodáinak kialakítására vonatkozó konkrét programot – miként maga mondja – nem Pestalozzitól, hanem Samuel Wilderspin munkásságából merítette. Azonban neveléstörténet kutatói szerint a lipótvárosi intézet 1830-ból fennmaradt tanterve két lényeges pontban legalább Pestalozzi befolyása alatt alakult. Az ún. alaktan teljes egészében a Pestalozzi szellemét tükrözi, valamint a svájci pedagógus befolyásának tulajdonítható az a változtatás is, hogy a magyar és német szavak tanulásában a test részeinek elnevezéséből indultak ki.        

Samuel Wilderspin (1791- 1866) Wilderspin könyve a kisgyermekkori nevelésről (1825)

Brunszvik Teréz következetesen képviselt nézeteinek egyike volt, hogy a nevelőt is nevelni kell. Felháborodással szólt azokról a nőegyesületi asszonyokról, akik pedagógiai felkészültség nélkül mernek beleavatkozni az óvodák ügyébe. Megértéssel beszélt azokról a szülőkről, akik kellő pedagógiai tudás híján nehézségekkel küszködtek ezen a téren. Nőnevelőintézeti tervének fő mozgatója volt az is, hogy jól felkészült nevelőket adjon a hazának. A „nevelő nevelése” jellegzetesen Pestalozzihoz köthető eszme. A Brunszvik nővérek látogatásának idején Yverdon a nevelőképzés Európa-szerte elismert központjaként működött, ahol rendszeresen tartottak találkozókat a tanítóknak. Amikor pedig 20 évvel később megalakultak Brunszvik Teréz első kisgyermeki nevelőintézetei, azonnal megszervezte a heti nevelői összejöveteleket is.

Óvoda ábrázolása a 19. században

Brunszvik Teréz gondolkodásában a nevelés társadalmi jelentőségéről vallott nézetek is tükrözik Pestalozzi hatását. Meggyőződése: „A nevelés teszi az embert.  A nevelés minden, ez táplál, ez vezet. Megfoghatatlan, miként lehet félreismerni, mi a nevelés, és mit eredményez a családokban és az államnak.”  A grófnő meg volt győződve arról, hogy neveléssel – egyfelől a köznép kiművelésével, erkölcsre, munkára való szoktatásával, másfelől az arisztokrácia jobb belátásra bírásával, pazarló életmódjának megszüntetésével, humánus gondolkodásra, áldozatkészségre való nevelésével – át lehet hidalni a társadalmi osztályok közötti szakadékot.

 

Felhasznált irodalom:

Czeke Marianne – H. Révész Margit: Gróf Brunszvik Teréz élete és jellemrajza. Emlékirata. Fordította: Petrich Béla. Budapest, 1926.

Zibolen Endre: Brunszvik Teréz és Pestalozzi. Pedagógiai Szemle, 1961/12.szám. 1135-1146.