Brunszvik Teréz személyét, valamint életművét már a kortársak részéről is kiemelt tisztelet övezte. Halála után négy évvel, 1865. május 18-án a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület, mely a munkásságával kapcsolatos legkorábbi kutatásokat is összefogta, emlékünnepélyt szervezett a tiszteletére. E jeles alkalomra készült el Barabás Miklós litográfiája, melyen az óvodaalapító, egy kisgyermekkel ábrázolva A legnagyobb magyar honleány címmel jelent meg. Már ekkor felmerült életrajza megírásának igénye, melynek kapcsán a grófnő külföldi levelezésére, emlékeire és kapcsolataira vonatkozó adatgyűjtést is indítottak. Ennek szervezője Rapos József pedagógus, az egyesület egyik alapító tagja volt, aki 1868-ban könyvet is megjelentetett róla Brunswick Teréz grófhölgynek, a legnagyobb magyar honleánynak élete és műve címmel. Az egyesület megbízásából 1887-ben P. Szathmáry Károly titkár A magyar kisdedóvás és nevelés rövid története címmel emlékiratot készített, melyben nem csupán méltatták a grófnő kiemelkedő szerepét a kisdedóvók alapítását tekintve, hanem egy Pollák Zsigmond által készített metszetet is megjelentettek róla.

Brunszvik Teréz a Vasárnapi Újság címlapján (1908) Brunszvik Teréz naplójának magyar nyelvű kiadása

 

A grófnő naplóbejegyzéseinek első kutatói szintén nagyban hozzájárultak az életút széleskörű megismertetéséhez: 1909-ben Lipcsében az örökösök kiadták Teréz 1846 és 1855 német nyelvű emlékiratait. Az írás Czeke Marianne fordításában magyarul is megjelent, sőt 1938-ban a Magyar Történelmi Társulat a Magyarország újabbkori történetének forrásai címet viselő rangos sorozatában is kiadta. A grófnő szellemi hagyatékának nemzetközi megismertetését nagyban támogatta Benes Piroskának a bonni Friedrich-Wilhelms-Universität hallgatójaként 1932-ben írott Gräfin Therese Brunszvik und die Kleinkindererziehung ihrer Zeit című doktori disszertációja. A grófnő szellemi örökségének kutatása a második világháborút követően is folytatódott: a hatvanas, hetvenes években Vág Ottó, Zibolen Endre és munkatársaik számos publikációval, köztük forrásközlésekkel helyezték új megvilágításba a személyét. A rendszerváltást követő időszakban a martonvásári Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány megalakulása, valamint Hornyák Mária kutatásai jelentettek fordulópontot. A  grófnő naplójának 1848–1849. évi részletei is az ő közlésében, valamint kísérőtanulmányával jelentek meg 1999-ben, de a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban található mintegy 62 kötetnyi kézirat teljes kiadása máig várat magára.

 

Aradi Zsigmond: Brunszvik Teréz mellszobra (1871) Brunszvik Terézia Rusz Károly metszetén

 

A grófnő emlékét számos képzőművészeti alkotás őrzi, ezek közül kiemelkedő jelenőségű az a közadakozásból készíttetett carrarai márvány büszt – Aradi Zsigmond szobrászművész milánói alkotása –, melyet a grófnő halálának tizedik évfordulóján, 1871. november 5-én ünnepélyes keretek között lepleztek le a Magyar Nemzeti Múzeumban, napjainkban a szarvasi Gál Ferenc Egyetem Pedagógiai Karán tekinthető meg.

A Brunszvik család Beethovennel való kapcsolatát Komáromi-Kacz Endre korai, Beethoven Martonvásáron, 1802 című festménye örökítette meg. A nagyméretű, sokalakos kompozíció elkészítésére Eszterházy Pál herceg adott megbízást, majd az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1928. évi téli tárlatán állították ki. A korabeli kritikusok által kiemelten méltatott festmény a Képzőművészet című folyóirat szerkesztősége által kiírt pályázaton II. helyezést ért el, ezt követően az Athaeneum metszet formájában kiadta. A festmény az 1802-ben Martonvásárra látogató Beethovent örökítette meg a Brunszvik család és vendégeik társaságában, ahogy először játssza a „Holdfény” zongoraszonátát a kastélyban.

Beethoven és Brunszvik Teréz az Athaeneum metszetén

A grófnőről egykorú ábrázolások is készültek. Brunszvik Terézia és testvére, Jozefin páros portréját őrizték egykor a szatmárpálfalvai Teleki-kúriában, ennek csupán egy 1926-ban publikált francia kötetben megjelent reprodukcióját ismerjük. A grófnőnek Johann Baptist Lampi által festett görögös portréjáról készített másolatát őrzi a bonni Beethoven Musem. A hátoldalon található dedikáció („Dem seltnen Genie / dem grossen Künstler / dem guten Menschen / von T. B.”) szerint maga Terézia készíthette, legalábbis adhatta a képet híres zeneszerzőnek. Erről számos másolat készült, a legismertebbek Barta Ernő szénrajza, illetve William Unger rézkarca, de ugyanez inspirálta a Kampfl József szobrászművész által 1994-ben készített budapesti Brunszvik Teréz-büsztöt is. Az Angyalkertek alapítójának töretlen helyi tiszteletét jelzi R. Törley Mária 2002-ben felavatott martonvásári szobra is, melyen Teréz két kisgyermek társaságában látható.

„Brunszvik Teréz nem tartozott ama gyenge lelkületűek közé, kiknél az egyszer megragadott eszmét egy  újonnan megjelenő kitolja helyéből; nála az eszme és érzelem akarattá, az akarat tetté fejlődött ama nemes elhatározásban, hogy egész életét hazája nevelésügyének fogja szentelni.” (P. Szatmáry Károly 1887, 25.)

 

Felhasznált irodalom:

Molnár Márta: Brunszvik Teréz emlékezete. Honismeret, 2000/5. szám. 24-28.

P. Szathmáry Károly: A magyar kisdedóvás és nevelés rövid története. Pesti Könyvnyomda Rt. Budapest, 1887.