„Amikor Brunszvik nagyapám Martonvásárt átvette, csak vízzel borított pusztát talált ott. Nyolcezer hold száraz területen egyetlen ház, néhány pásztorviskó és egy fa állott. Egy puszta volt.”  Részlet Brunszvik Teréz naplójából

A martonvásári kastély és angolpark Brunszvik Teréz életének is meghatározó színtere volt, naplójában számos alkalommal emlékezett idézte fel gyermekkorának imádott helyszíneit. A korompai Brunszvik család 1758-tól bérelte az uradalmat, melyet Brunszvik Antal 1770-ben 36.000 forint lefizetése ellenében végül tulajdonként szerzett meg.

  Martonvásári Brunszvik-kastély a 19. század végén

Antal kiemelkedő hivatalnoki karriert futott be Mária Terézia uralkodása idején, melynek elismeréseként a királynő 1775-ben grófi rangra emelte. A ranggal, illetve a közhivatallal járó megnövekedett reprezentációs igényeknek megfelelően Brunszvik Antal nagyarányú építkezésbe kezdett Martonvásáron: a mocsarakat lecsapolták, fatelepítéseket végeztek, 1774 és 1778 között pedig a korábbi kápolna helyére felépítették a ma is álló későbarokk stílusú Szent Anna-templomot. A kápolna főoltárképe – Felix Ivo Leicher alkotása – valódi inspirációt jelenthetett a kisdedóvót alapító grófnő számára is, az ugyanis a gyermek Szűz Máriát tanító Szent Annát ábrázolja.

A birtokalapító halála után fia, az ifjabb Antal folytatta az építkezést: 1784–1785-ben az addigi kúriát Johann Joseph Tallherr udvari kamarai építésszel barokk stílusban átépíttette.  Az ekkor még mindig földszintes épületben már könyvtár, biliárd- és zongoraszoba is szolgálta a lakók kényelmét. A kastély mellett annak környezete is fejlődött: a település 1789-ben mezővárosi rangot nyert, Antal pedig elkezdte a martonvásári mintagazdaság kialakítását is. A nagyarányú mezőgazdasági fejlesztéseken túl egy II. Józsefhez írt kérvényéből azt is tudjuk, hogy selyemhernyótenyésztést is tervezett itt megvalósítani.

Brunszvik Ferenc (1777-1849)    Brunszvik család címere

1830 körül Antal fia, Ferenc – Teréz testvére – emeletet építtetett a kastélyra és klasszicista stílusban átalakíttatta azt. Ekkor épült meg a különálló képtárépület is, melyben a gróf értékes itáliai, valamint németalföldi festményekből álló közel négyszáz tételes festménygyűjteményét helyezték el. Ferenc nem vállalt közhivatalt, idejét elsősorban gazdasága reformjával töltötte. A kastélyt övező angolpark kialakítása a 19. század első felében a jeles tájépítész Christian Heinrich Nebbien tervei alapján készült el.

Ferenc fia, Géza 1875-ben angliai tanulmányútját követően neogótikus stílusban átalakíttatta a kastélyt; eredeti berendezését is kicserélték. Ő azonban nem sokáig birtokolta a megújult épületet, mert három gyermeke tragikus halálát követően 1893-ban eladta a birtokot Habsburg József osztrák főhercegnek, aki a fiának, József Ágost főhercegnek szánta nászajándékba. A kastély ekkori állapotának emlékét Cserna Károly két 1896-ban publikált rajza őrzi.

     

A martonvásári kastély Cserna Károly rajzán (1896)

1897-ben a sörgyáros Dreher Antal és családja vette meg a birtokot. 1923–1927 között Schulek János tervei alapján ismét átalakították a kastélyt, a homlokzatok gazdag ornamentikájának egy részét eltávolították, a színházterem helyén pedig személyzeti helyiségeket alakítottak ki. Az első világháború alatt hadikórházat rendeztek be az épületben, majd a Tanácsköztársaság idején rekvirálták, hogy tejgazdasági kutatóintézetet és szakiskolát alakítsanak ki benne. A második világháború során kifosztott kastélyt 1945 után államosították, az épületeket és az angolparkot az agráregyetemi tangazdaság kapta meg. Ma a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont; falai között működik a Beethoven Emlékmúzeum.

Felhasznált irodalom:

Budai Aurél: A martonvásári kastély helyreállítása . Magyar Építőművészet, 1977/6.szám. 50–55.

Budai Aurél: A martonvásári kastély építéstörténete . Műemlékvédelem, 1990/4. szám. 217–225.